2013. június 11., kedd

Stay here Tonight 23.rész - Drakula fiai

23.rész
Drakula fiai





Nicole
Megfagyott a levegő a szobában és szinte érezhető volt a feszültség. Nyelni sem mertem úgy meg voltam rémülve, főleg attól, hogy nem értem mi van.
- Egy pillanatra majdnem elhittem. – nevetett fel Mir.
- Komolyan mondtam. – válaszolt halál nyugodtan Joon.
- Miről van szó? – néztem fel rá.
- Nyugi kutyus, majd elmondom. – mosolygott rám.
Elpirultam majd elfordultam és zavartan pislogtam a szoba másik felére.
- Utána járok a dolognak. – mondta Seungho majd felállt a fotelből.
- Veled menjek? – kérdezte Thunder.
- Gyere. – mondta Seungho majd kimentek a szobából.
Sóhajtottam egyet majd végignéztem mindenkin. Annyira idegesít, hogy nem tudom mire van szó…
- Nicole. – mondta a nevem Joon mire felé fordultam. Megfogta a kezem és kivezetett a szobából.
- Mondd, el mi folyik itt. – mondtam halkan, amikor elég messze értünk a szobától.
Megállt és rám nézett.
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki jó? – mosolygott kínosan.
- Jó-jó de mondd már! – sürgettem.
- Tudod, mondtad, hogy egy hülye kis hangocska mondta a fejedben azt, hogy „visszatértem”. – mosolygott még mindig kínosan.
- Igen. – válaszoltam értelmetlenül
- Na az a drága  apucika volt…
- Az apád? – lepődtem meg majd rámutattam.
- Nem. Az apánk.
- Apátok?! – akadtam ki.
- És nem csak nekünk.
- Nem csak nektek? – sipákoltam miközben levegő után kapkodtam.
- Emlékszel Seungri-ra és a többiekre, akik elvittek?
- Öhhö… - vékonyodott el a hangom.
- Testvérek vagyunk.
- Te ne szórakozz velem! – ragadtam meg a pólója nyakát és közelebb húztam magamhoz miközben dühös szemekkel néztem a szemeibe.
- Mondtam, hogy ne akadj ki.
- Ki az apátok?! – mondtam fenyegető hangon de próbáltam visszafogni a dühöm.
- Drakula. – mondta ki végül.
- Mit kerregsz!? – kezdtem el rángatni előre hátra idegesen.
- Nyuuu-gii vaa-aa-an. – hullámzott a hangja, ahogy előre hátra rángattam.
Elengedtem közbe pedig kicsit hátrébb löktem. Hirtelen nagy puffanással termett előttem Seungri és rám meredt zsebre vágott kézzel. Csak unottan néztem vissza rá.
- Jól szórakoztok? – mondta megvetően.
- Seungri…- sóhajtottam.
- Melyikőtök hülye ötlete volt irkálni a falunkra, he?! Tudod mennyibe került az a tapéta?! – kiabált.
- Seungri, Seungri, Seungri… - mondtam fáradtan a nevét mire lepetten nézett rám.
Két kezem közé fogtam az arcát majd ránéztem.
- Ne most. Most nem játszunk homokozósdit a játszótéren és nem törünk meg holmi átkocskákat, jó? Szépen haza mész, és kiéled otthon a gyerekes dühkitöréseid a… - akadt el a hangom mikor erősen megragadta a csuklóm és felemelte, hogy ne tudjak hozzá érni. – Áúáúáú! – sipákoltam hangosan.
- Nem érek most rád. – mondta majd arrébb lökött.
- Mi az, hogy nem érsz rám!? Hirtelen ennyire jelentéktelen lettem?! Tudtommal hosszú hetekig rám vadászott egy egész orosz hadsereg!
- Nyugi. – tette az ujját a homlokomra mire lefagytam. – Most tűnés vissza a játszóházadba. – mosolygott.
- Hagyd… - nyugtatgatta Joon majd levette Seungri kezét rólam.
Nem értettem mi ez a hirtelen jött jó pofizás kettejük közt.
- Ti jártatok a házunkba? – nézett Seungri Joon-ra.
- Természetesen nem. – mondta komolyan Joon.
- Valaki felírta  a falra, hogy-
- Visszatértem. – fejezte be Joon Seungri mondatát.
- Szóval te voltál! – kiáltott fel Seungri majd neki rontott Joon-nak.
- Nyugodjatok már le! – kiabáltam.
Seungri és Joon vadul verekedtek, de egészen addig nem aggódtam amíg Joon el nem kezdte használni az erejét. Tűzfalat hozott létre maga előtt amitől Seungri kénytelen volt meghátrálni.
- Joon elég legyen! – szóltam rá.
Seungri felém fordult majd gonosz mosolyra húzódott a szája. Hirtelen ott termett előttem majd magához szorított és Joon felé fordult. A tűznek már nyoma sem volt.
- Mit művelsz? – kérdezte lepetten Joon.
- Mit szólnál hozzá, ha átváltoztatnám? – mosolygott gonoszan miközben a nyakam nézegette.
- Ez nem vicces… - motyogtam.
- Nem lennél rá képes. – mondta nyugodtan Joon.
- Mégis mire gondolsz? – lepődött meg kissé Seungri.
- Az egyetlen, aki képes lenne őt átváltoztatni az én vagyok! – emelte fel a hangját Joon.
- Mindjárt kiderül. – mondta Seungri majd egy hirtelen mozdulattal beleharapott a nyakamba. Éles fájdalom hasított végig az egész testemen emlékeztetve az első találkozásomra Taemin-el. Felkiáltottam, de a hangom hamar elcsuklott. Furcsán éreztem magam. Mintha a gyomromba motoszkálna valami. Ijesztő volt. Könnyekbe törtem ki az irtózatos érzés miatt. Joon felém indult, de mielőtt elérhetett volna Seungri hirtelen elengedett. Valaki arrébb lökött Joon pedig elsuhant mellettem és nekirontott Seungri-nak.
- Jól vagy? – kérdezte Mir aki próbált segíteni, hogy állva maradjak.
- Nem… - nyöszörögtem és a hasamat fogtam.
- Nem történt semmi nyugodj meg. – simogatta a vállam.
- Mir! – kiáltott Joon mire Mir felkapta a fejét. 
Seungri felé tartott bosszús szemekkel. Mir erősen arrébb lökött, Seungri pedig leteperte.

- Joon, segíts neki! – kiáltottam majd Joon felé fordultam, aki csak egy helybe állt és mint egy pantomimes maga előtt tartott a kezét mintha egy falat tapogatna.
- Nem tudok! Csapdába ejtett!
- A fenébe! – mérgelődtem majd Mir-re néztem akit Seungri épp készült leszúrni mikor egy lány bukkant fel és lekapta Seungri-t Mir-ről. Nekivágta a falnak majd dühösen nézett rá Mir mellől.
- Mi a halált keresel itt?! – kérdezte mérgesen Seungri-t Tiffany.
- Te meg mit véded őket?! – kérdezte felháborodva Seungri miközben feltápászkodott a földről.
- Egy egyre érdekesebb. – vigyorgott Joon.
- Joon fogd be! – förmedtem rá mire meglepődött.
- Nem védek senkit, de megmondtuk, hogy ne csinálj hülyeséget! – kiabált Tiffany.
- Valamit félreértetek! – szólaltam meg mire Tiffany rám nézett. – Arról a „Visszatértem”-es dologról van szó, nem? 
Tiffany hirtelen megragadta a nyakam és mérgesen nézett rám.

- Maradj ki ebből, rád már nincs senkinek se szüksége szóval nyugodtan meg is halhatnál!
Egyre erősebben kezdte szorítani a nyakam és már egyáltalán nem kaptam levegőt.
- Tiffany, fejezd be! – termett mellettem Mir. Tiffany ránézett majd mintha a tekintete is megváltozott volna. Lassan elengedett majd Mir-re nézett. Talán Mir ekkora hatással lenne rá?
- Tiffany! – szólt rá Seungri.
- Mi van!? – fordult felé mérgesen a lány.
- Menjünk. – mondta nyugodt hangon Seungri.
Joon odasétált hozzám majd kezét a vállamra tette. Végre biztonságba éreztem magam.
- A drága apánk visszajött. – mondta Joon mire Seungri és Tiffany lepetten ránézett. – Ő volt az, és nem mi.
Tiffany lehajtotta a fejét mire akaratlanul és Mir-re tévedt a tekintetem. Hirtelen lendülettel lépett felé de olyan hirtelen meg is torpant. Tudom, mi jár a fejében, és hogy mit érezhet…
- Most menjetek. – mondta mérgesen Joon mire a 2 vámpír eltűnt.
Síri csönd lett mire G.O kómásan vánszorgott ki a nappaliba a szemét törölgetve.
- Mi volt ez a nagy hangzavar? – mondta fáradtan majd ásított egyet.
Mir felsóhajtott én meg Joon-ra néztem.

- Van valami, amit meg kell beszélnünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése