Stay here Tonight 21.rész - Denevér

21.rész

Denevér

♦Nicole♦

Arra ébredtem, hogy hihetetlenül melegem van. Alig kaptam levegőt akkora hőség vett körül. Kinyitottam a szemem majd gyorsan felültem az ágyon. Tűz volt mindenhol. Az egész házat lángok borították, de semmi sem égett el, csak lángolt. Kiugrottam az ágyból és próbáltam kikerülni a tüzet miközben az ajtó felé siettem. Úgy éreztem magam, mint aki üvegszilánkokon sétálgat. Lábujjhegyen lépkedtem forgolódva, kerülgetve a lángokat. Kinyitottam az ajtót és mikor kiléptem rajta láttam, hogy a folyosót és tűz borítja.

- Ez aztán a meleg helyzet. – sóhajtottam majd megtöröltem a homlokom. 

Meggondolatlan voltam és a tűz felé kezdtem lépni. Későn vettem észre és nem tudtam vissza venni a lendületemből. De amikor a lábam földet ért a tűz onnan eltűnt. Pislogni kezdtem majd lassan felemeltem a kezem és a tűz felé kezdtem nyúlni. Ahogy közeledett a kezem a lángok felé azok úgy távolodtak. Elvettem a kezem majd a tenyeremre néztem. Végig rohantam a folyosón majd besiettem a nappaliba ahol Joon állt. Jobb karját maga előtt kinyújtva tartotta behunyt szemekkel. A falnak támaszkodtam lihegve miközben néztem, ahogy a lángok körbe veszik.

- Te meg mit művelsz? – ziháltam.

Lassan kinyitotta a szemét melyek rám meredtek. Elmosolyodott majd előrébb lépett egyet. 

- Gyere. – nyújtotta még mindig a kezét.

- De… - néztem körbe.

- Ne félj. – mondta lágyan.

Lassan, bizonytalanul elindultam, miközben a lábam mellett a lángokat figyeltem. Féltem. Mi van, ha mégis megéget majd? De, mintha taszítottam volna őket. Joon-ra néztem, és ahogy közeledtem felé én is kinyújtottam a kezem. Végül megfogtam a kezét mire elmosolyodtam és sóhajtottam egyet.

- Mit művelsz? – néztem körbe majd rá.

Elengedte a kezem majd a tenyerére nézett és újra rám.

- Megtört az átok. – mosolyodott el. – Visszakaptam a teljes erőm, amit újra teljesen uralni tudok.

Ja, hogy eddig nem is volt meg a teljes ereje?! Hűha…

             - És ennek örömére lángokba borítottad a házat?

- Csak tesztelem, hogy tényleg uralni tudom-e.

- Nem volt vicces arra ébredni, hogy ég a ház. – mosolyogtam kínosan.

- Ezek az én lángjaim, tehát téged nem bánthatnak. Ha azt akarom, belepi az egész tested de megégetni nem fog. Az én lángjaim téged csak védeni tudnak bántani nem, szóval ne félj.  

Hirtelen odaléptem hozzá, belemarkoltam a pólójába majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. A lángok felcsaptak körülöttünk. Éreztem, ahogy a bőröm simogatják, és a hajammal játszadoznak. Tényleg nem égetett nem fájt. Olyan volt mintha Joon ért volna hozzám. 

Lassan szétváltunk egymástól és a lángok is egyre lejjebb csillapodtak. Mire végleg elengedtem a lángok teljesen eltűntek.

- Mondtam. – vont vállat Joon.

- Jobb biztosra menni. De örömmel közlöm, hogy átmentél a teszten. – mondtam büszkén.

Joon elmosolyodott, amikor hirtelen üvegszilánkok csörömpölését hallottam a konyhából. Mindketten a hang irányba fordultunk. Hirtelen berepült a nappaliba egy denevér. 

- Nappal denevér? – kérdeztem.

- Valami nem stimmel. – mondta Joon miközben le se vette a szemét a nappaliba röpdöső denevérről. 

A fekete denevér leszállt a nappali asztalára és rám nézett.

- M-Miért néz engem? – dadogtam miután már egy ideje csak engem nézett a denevér.

- Ne nézz a szemébe! – kiáltotta Joon miután felém fordult. 

Alig, hogy szólt máris valami éles hang visítani kezdett a fejembe. A földre rogytam és kiabáltam a fájdalomtól miközben a fejemet fogtam. 

- Nicole! – rohant oda hozzám Joon de én csak sikítottam miközben a fejemet szorongattam Azt hittem széthasad a fejem az erős hangtól, amit biztos csak én hallottam.

Visszatértem.

Mondta valaki a fejembe majd hirtelen abba maradt a hang én meg fáradtan dőltem Joon ölébe és elsötétült körülöttem minden.

- Szerintem ő lesz az. – hallottam G.O hangját.

- Kizárt. Az lehetetlen… - hitetlenkedett Thunder.

Lassan kinyitottam a szemem és az MBLAQ főhadiszállásán ébredtem a nappaliba  kanapén. Azonnal felültem és rémülten néztem körbe.

Ha Seungho itt talál nagyon.. nagyon dühös lesz, amit én nagyon… nagyon nem akarok..

Felugrottam a kanapéról és az ajtó felé indultam mikor valaki elkapta a karom és visszarántott.

- Hova ilyen sietősen? – kérdezte Mir.

- Nem szabadna itt lennem. – hadartam suttogva.

- Joon is itt van. – mutatott Mir az egyik szoba felé.

- Akkor viszont lehet, hogy szabad. – gondolkodtam el majd elindultam a szoba a felé.

Lassan benyitottam és mindenki rám nézett.

- Hello… - mondtam félénken.

Joon azonnal odasietett hozzám, megfogta a kezem majd behúzott a szobába.

- Nicole, mi történt? – kérdezte Thunder.

- A denevérre gondol? – néztem Joon-ra aki bólintott.

- Mire vagy kíváncsi? Joon már elmondott mindent nem? – kérdeztem.

- Biztos? – vonta fel a szemöldökét Thunder.

- Hát berepült, engem nézett és fájni kezdett a fejem.

- Akkor mégsem ő az. – dőlt hátra megkönnyebbülve Thunder majd a szájához emelt egy vízzel teli poharat

- Aztán azt hallottam, hogy valaki azt mondja: Visszatértem.

Thunder kiköpte vizét majd köhögni kezdett.

- Mondtam! – vágta rá G.O.

          - Miről maradtam le? – néztem végig mindenki, de ők csak feszülten kerülték a tekintetem.  – Hé! – szóltam rájuk.

- Sosem gondoltam volna, hogy viszont látjuk. – suttogta Mir.

- De kit? Ki az, aki visszatér? – vártam Seungho-tól a választ.

Csönd lett és senki sem felelt. Hiába néztem bárkire nem kaptam választ. Csalódottan hajtottam le a fejem mikor Joon megszólalt:

          - Úgy látszik apuci mérges…